3.rész.

Elkezdődött a verekedés..
- Úúúú csaj bunyóó !.-kiabáltak.
- Ne tépd a hajam te retardált !.-kiabáltam.
- Vagy te !
- Blair Willose,Destiny Crowell !-jött be a tanár.-az igazgatóiba !-mutatott az ajtó felé.
- De...
- Semmi de. Menjenek csak.
- Jó.-hajtottam le a fejem,majd egy szúrós tekintet kíséretében elhagytam az osztályt.
Destiny-vel bementünk az igazgatói irodába,ahol helyet foglaltunk,majd az idióta igazgató képét bámultuk.
- Nos lányok. Hallom történt egy kis incidens. Elmesélnétek ?
- Az úgy volt...-kezdtem el.
- És megütött.-vágott bele Destiny.
- Egyszerre csak egy ! Willose kisasszony,önnél a szó.
- Elegem van abból,hogy egyfolytába idegesít,mert mit tudom én miért..és és nekem már elegem volt..és megpofoztam. Aztán ő is..és ezt nem hagyhattam volna csak úgy szó nélkül.
- Értem. Crowell kisasszony ?
- Én nem tehetek arról,hogy ronda.
- Azért,mert nem plasztikázott melleim vannak és nincs 2 méteres műkörmöm,vagy mert nem járok suliba magassarkúval ? Képzeld...sok magassarkúm van..csak nekem nincs ízlésficamom..és suliba normálisan jövök.
- Ebben teljesen igaza van Willose kisasszony,de akkor sem ütünk meg senkit.
- Jó elnézést kérek !
- Meg van bocsájtva,viszont arra kérném önöket,hogy a közeljövőben kerüljék egymás társaságát és minden rendben lesz.
- Óóó..ezt szivesen teljesítem.-állt fel Destiny,majd a magassarkújába akart kitipegni,de én kiakasztottam és odavágta magát*gonoszfej :)))*.
- Köhömm..-igazgató.
- Ne haragudjon igazgató úr,de ezt most muszáj volt.
Erre csak felnevetett..hümm..nemis volt olyan veszélyes..:D..majd kimentem.
Úgy véltem,semmi értelme annak,hogy visszamenjek órára,úgyis biológia..fúújj de utálom.
Elmentem sétálni..vettem egy kávét a Starbucksba,majd leültem egy padra.
- Szia bLair !-ült le mellém egy csávó,ránéztem és megint megláttam azt a Zaynt.
- Jajj..megint te ?
- Talán baj ?
- Hát..mindegy.-sóhajtottam.
- Lógunk-lógunk ?
- Nem..csak..mindegy hosszú történet.
- Milyen szép vagy.-mosolygott rám.
- Ööö..köszi..de én most.-néztem az órámra.-inkább megyek.
- Nincs is órád.-mondta furán,majd megint a kezemre néztem..jéé,tényleg nincs órám..na ez totál ciki volt :))))
- Ja tényleg.-pirultam el.-na most tényleg megyek.
Mikor visszamentem az osztályba mindenki röhögött.
- Blair ! Hol voltál ?
- Sétáltam.
- Óh..pedig a szurikáták szaporodásáról tanultunk !.-mondták könnyes szemmel.
- Ó mekkora nagy élményt hagytam ki.
- És mit csináltál ?
- Mondom sétáltam..majd összefutottam mazzal a Zaynnel.
- Áááááááá...jófej voltál ugye ?
- Aha..-mondtam sóhajtva,majd elmeséltem,hogy mi volt.
- Beléd van esve..ez egyértelmű..te pedig leszarod őt..most szórakozol velem ? Azért megy utánad..mert tuti tetszel neki,te meg leszarod.
- De..
- Tetszik neked ?
- Igen..de mindenki ismeri..egy híresség..én nem fogok vele járni.
- S aztán,mi van ha híresség,legalább teis híres leszel !
- De én nem akarok híres lenni !-kiabáltam.
- Uramisten,de makacs vagy..hát fogd fel,hogy szeret..és ti összeilletek...és téged is mindenki fog ismerni..és akkor minket is.
- Jesszus..mit kell így rám erőltetni ? Ha nem,akkor nem ....hagyjatok már békén.-mondtam,majd kiviharoztam az osztályból..nem érdekelt,hogy még van 2 óránk..én egyenesen hazafelé vettem az irányt. Nem érdekel..akkor járjanak ők vele..de én nem fogok..híres..és tudom,hogy a hírességek akárkit megszereznek maguknak..hát engem nem fog !.
*1 év múlva*
A csajokkal egyre jobban megszerettük egymást...anyáéknak nincs bajuk velem. A one direction feloszlott..és valahogy érzem,hogy szeretem Zynt..és így,hogy már nincs one direction..jó lenne tartani a kapcsolatot. Azthiszem meg van még...remélem...
El kezdtem kotorászni a táskáimban..de ott nem volt,majd a ruháimat is végig néztem,tűvé tettem a házat...és végül egy fiók alján találtam meg..a megmentőmet..azt a cetlit amin a telefonszáma volt,csoda,hogy még megvan...remélem nem változott a telefonszáma. Tárcsáztam is a számot.
- Haló ?-szólt bele.
- Öööö..hát szia..tudod,én vagyok az..Blair..tudod..-motyogtam.
- Jajj szia Blair !.-mondta kedvesen.
- Én..hát...arra gondoltam,hogy találkozhatnánk.-mondtam félénken.
- Jó..persze..neked ma jó ?
- Igen.
- Most 4 óra..úgy kb 5 óra megfelel ?
- Persze.
- Akkor kigondolom,hogy hova menjünk,majd küldök egy sms-t,hogy hol talizzunk.
- Őőő..oké. szia.
- Szia.
Leraktuk,majd el kezdtem készülődni.
*ruhám*

Aztán közbe megláttam az sms-t,majd elindultam a találkozó helyre,ami történetesen megint egy Starbucks..mostanába nagyon sokat vagyok itt.
A kávézó előtt már ott várt előttem Ő. Megváltozott..a haján egy szőke tincs van és így most annyira sexy..hogy pfúú.

- Szia.-puszilt meg.
- Szia.
- Fúú..azt hittem utálsz..
- Igen..de idővel rájöttem hogy nem kéne.
Bementünk,majd vettünk kávét és leültünk.
- Figyelj..mielőtt bármi lenne,csak annyit mondanák,hogy nagyon tetszettél...sőt még mostis csak..
- Ssht !-mondtam,majd megcsókoltam,hirtelen megszólalt a telefonja,úgyhogy összerezzentünk..pár másodpercig még nézett engem..zavarodottan,majd felvette.
- Szia szivem..persze.holnap jó nekem...még hívlak,puszi szeretlek nagyon !-majd letette.
Mikor meghallottam ezeket a szvakat..tudatosúlt bennem,hogy mit tettem,elkezdtem sírni,majd feláltam és oda suttogtam egy "sajnálom"-ot,majd sírva szaladtam ki a kávézóból..